2015. szeptember 11., péntek

I. fejezet

                                                                Kezdetek

Egyszer volt, hol nem volt.. messze messze a sűrű erdő közepében, volt egy kis kunyhó. Ez a kis kunyhó, sokkal másabb volt, minden a többi ház. Mert ez a kunyhó, nem volt olyan díszes, pompás mint a többi ház, s ez a kunyhó az erdő mélyén volt. Távol a falutól, bent a nagy rengetegbe. Ebben a házban egy lány élt. Ezt a lányt Janette-nek hívták. Szerény dolgos, és szorgos lány volt. Mindig takarított, főzött, tett vett. Az állatok is nagyon szerették. Mindig sütött főzött nekik. Sajnos Janettenek volt egy apja, vagyis nem sajnos.. de ez mindegy. Janette apja féltette lányát. Ez azóta volt így, mióta Janette anyja meghalt. Janette akkor még nagyon kicsi volt. Janette anyját Selviának hívták. Selvia nagyon, kedves bájos hölgy volt. Sajnos egyszer elment az erdő legeslegmélyébe sétálni, és Janette-t és magával vitte. leültek egy kis tisztásra, ahol egy szarvas közeledett. A szarvas látszólag mérges volt, és megtámadta Selviát. Selvia Janette lerakta egy bölcsőbe, és a folyóba rakat, ami a házuk felé folyik. Mikkor Janette hazaért, az apja megijedt, hogy hova lett Selvia. Gyorsan ki ment a tisztásra, és már csak ruhadarabokat talált. Úgy gondolta meghalt, így megfogadta, hogy Janettet az élete árán is, de soha nem engedi el egyedül sétálni. Janette már 16 éves volt. Jól ismerte az állatokat, és a természetet. Nagyon talpra esett volt. Egyik nap apjához így szólt:
- Édesapám- szólt félénken.
- Igen, leányom?
- Szt szeretném megkérdezni, hogy nem e szaladhatnék el a faluba lisztért?
- Kislányom, tudod, hogy egyedül veszélyes.
- De apa...
- Nem, majd én elmegyek.
- Jól van. Esetleg nem mehetnék veled?
- De persze gyere.
- Óh, tényleg? Köszönöm. Mindjárt el is készülök.
Janette nagyon izgatott volt. Még sosem járta faluban. Legszebb ruháját vette fel amit, még az anyja is hordott. Janette gyönyörűen nézett ki ebben  a ruhában. Felvette kis kosarát, és lement apjához.
. Indulhatunk? - nyújtotta a karját édesapja, akit mellesleg Sebastianak hívtak.
- Persze.
Így hát elindultak a falu felé. Mivel nagyon messze laktak így sokat kellett sétálni. Közben dudorásztak, beszélgettek énekeltek. Janette nagyon jól érzete magát. Mikkor kiértek sok-sok eladót, ételt, ékszert, és más egyebet látott. Janette megkérte apját, hadd nézzen körül. Apja, nem tudott ellent mondani gyönyörű kék szemeinek. Janette így hát megnézte a gyönyörű ékszereket, almákat. De sajnos mivel nagyon szegények voltak, így nem tellett az ékszerekre, de Janette már egy nagy szép piros almának is örült. majd haza felé indultak volna, amikkor a herceg kocsija jelentett megh. Janette ég sosem látta ezt a kocsit. Nagyon csodálta. Apja valamiért nagyon gyorsan haza akart érni így átölelte Janettet és elindult. Janette eleinte kicsit haragudott, de aztán megbocsájtott mert neki z is nagy öröm, hogy eljöhetett a faluba.

Xoxo: Janette  

2015. szeptember 8., kedd

Kész a design.

Nem sokkár jönnek a fejezetek! :)